Tőkés László ellen a legsötétebb balkáni jellegű román rágalomhadjárat és parlamenti uszítás zajlik állapította meg Sütő András. "Ami pedig engem illet: ugyanazok fenekednek ellenem is, akik Tőkés ellen." Az író elmondta, hogy uszító cikkeket közölnek ellene. Jelenleg a legfőbb veszély nem az asszimiláció, hanem a romániai magyarság teljes megsemmisülése, az elvándorlás. Erről nem készül statisztika. Az RMDSZ vezetésében pedig "doktriner jellegű platformok és személyi ambíciók vitatásával jelzi, hogy számos tagja a magyarországi politikai körökből ihletődik, nem pedig az itthoni valóság követelményeiből." Föltűntek Erdélyben a szalonpolitikusok arrogáns csoportjai is, akik nem mernek szembeszállni a román nacionalizmussal, mondván: "A nacionalizmus dolgában ki-ki seperjen a maga háza előtt." Sütő András reméli, hogy az RMDSZ félmilliós tagsága rájön az egységes fellépés szükségességére. /Frigyesy Ágnes: Találkozás Sütő Andrással. = Új Magyarország, márc. 23./
1992. június 29.
Sohase feledjétek, hogy honnan jöttetek, mondta Kallós Zoltán néprajzgyűjtő a Magyarországon tanuló csángó fiataloknak. Idén 53-an fejezték be az első tanulmányi évet a Nemzetközi Előkészítő Intézetben. A Magyarországon tanuló csángóknak pályázatot hirdetett a Lakatos Demeter Egyesület és a Piarista Diákszövetség. A szülőföldismereti és néprajzi pályázatra tizenkét pályamű érkezett, a bizottság ebből tíz munkát jutalmazott. Demse István és Kotis Mihály első díjat kapott, Nyisztor Tinka különdíjban részesült, második díjjal jutalmazták Perka Mariant és Molnár Klárát, de érdemes felsorolni Bogdán Tibor, Luca Magda Gabriella, Mátyás Irina, Róka Szilvia és Bodó Marika nevét is. Dr. Lovag Lea magyar-román szakos tanár a csángó fiatalok segítője, mindenese az intézetben. /Frigyesy Ágnes: Csángómagyarok ? szülőföldjükről. = Új Magyarország, jún. 29./
2005. november 22.
Tőkés István teológiai professzor idén töltötte 89. évét. Tőkés László édesapjáról kevesen tudják, hogy ő is szembeszállt 1989 májusában a kommunista típusú egyházi vezetéssel, mint református lelkész. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni. A nyolc gyermekes Tőkés István püspök-helyettest ezért eltiltották az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. 1989 októberében kizárták az egyházi életből. Nagy Gyula, az akkori püspök együttműködött a Securitate-val. 1989 előtt László fia nála lakott két éven át. Egyedül László fia hatalmazta fel apját, Tőkés Istvánt, hogy mint temesvári lelkipásztort helyettesítse őt a gyülekezetben. Ezt rajta kívül senki sem tette meg. Egyedül ő mert szembehelyezkedni a két püspökkel. Tőkés István elsorolta gyermekeit. Legnagyobb lánya, Erzsébet fizikaszakos tanár. István építészmérnök, elmenekült Kanadába, de később hazajött. Anna 130 felvételiző közül 13-ként végzett, ő orvos, itthon maradt. András fizikus, tanárként nevet szerzett magának Marosvásárhelyen. Eszter fogorvos, itt él Kolozsváron. József mérnök, Magyarországon él. László helytállása ismert, püspök Nagyváradon. András és Zsolt fizikusok, Zsolt a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója. Tőkés Istvánnak 25 unokája és három dédunokája van. /Frigyesy Ágnes: Áldás fiam szolgálatára. Beszélgetés Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, református lelkésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./
2006. február 7.
Böjte Csaba ferences szerzetes év elejei beszámolója szerint meglátogatta mindegyik, gyermekeket gondozó házukat. Mindenütt Isten áldásával találkozott. Élet van a Szent Ferenc Alapítvány házaiban. Istennek hála, a mindennapi kenyér előkerül. Minden hely megtelt, annak ellenére, hogy az ősszel indult Szováta, Petrozsény, Kisiratos, Gyulafehérvár, de Nagyszalontán és Torockón is új lakásokat adtak át. Növekszik az országban a szegénység. Csíkszereda: Dánél Sándor felesége vezetik a 2005. december 21-én indult irodát. Árkos: 2005 december 1-jén vették át az Irgalmasság Anyjáról elnevezett anyaotthont. Ez egy kisebb ház. Elképzelésünk szerint Szent Ferenc Betegápoló Nővérei 5-6 várandós nőt fogadnak be, majd az édesanya kisgyermekét egy évig nevelheti az otthonban. Megrendítő sorsokat hordoznak. Az egyik várandós mama férjével bérlakásban lakott, de a költségeket nem tudták fizetni, így az utcára kerültek télvíz idején. Gyulafehérváron a felnövekvő papság közvetlen kapcsolatba kerülhet a fészekből kihullott gyermekekkel. Kisiratoson a 2005 szeptemberében indult háznak 11 lakója van, köztük egy tolószékes kislány. Petrozsényban Ács Éva szépen vezeti a nagy házat, folyamatosan hoznak új gyermekeket, már 86 bentlakó gyermeke van az otthonnak, ott magyar iskola is működik. A tavaly még csak hat gyermeket számláló magyar tagozatnak mára már 143 látogatója van. Szováta: A Szent József tiszteletére 2005 szeptemberében szentelt háznak is sok új lakója van, 74 gyermeket gondoznak. Zsombolya: Markó Piroska testvérével 11 fiúcskát és 8 kislányt nevel. Ez a ház 2004 szeptemberében indult. Nagyszalonta: a Szent Antal tiszteletére szentelt otthonban 19 kisebb-nagyobb gyermek játszik, tanul nap mint nap. Torockó: Tamás Márta nevelőnő 2004 szeptemberében indította el a házat, jelenleg 21 gyermeknek ad otthont. Kolozsváron 2004 novemberében indult a főiskolások, egyetemisták otthona. Jelenleg 24-en laknak a nem túl nagy házban. Szászváros: A Szent Erzsébet tiszteletére 1999-ben létesített otthonban 72 gyermeket nevelnek. Déva: mivel új házak nyíltak 2005-ben, és Déváról sok gyermeket elvittek, jelenleg 325 kisebb-nagyobb gyermek él itt. A Küküllő mellett Sebesi Ildikó szervezi a hálózatot. Itt hét helységben összesen 197 gyermeket gondoznak nap mint nap. Sóváradon, Kibéden már tavaly is folyt a munka, Makfalván, Szolokmán, Hármasfaluban, Véckén és Szentdemeteren az idén indultak a napközik. A gyermekek legtöbb helyen meleg ételt kapnak, majd egy kis játék után felügyelet alatt megtanulják a leckéjüket. A Nyárád menti hálózatot Szilágyi Réka szervezi. A Nyárád mentén tavaly csak Vármezőben volt egy kis napközis otthonuk, most már itt két édesanya gondozza a gyermekeket, egy bérelt lakásban. Tavaly indult a nyárádszeredai napközi. Idén sikerült Gyergyóremetén, Köszvényesen és Mikházán is elindítani a tevékenységet. Szovátáról Illyésmező, Parajd irányába is elindult a napközi-szervezés. Napközi otthon működik tavalytól Fogarason, Gyergyószárhegyen. Idén Szatmárnémetiben a hajdani ferences kolostorban két nevelővel elindult a gyermekek felkarolása. /Frigyesy Ágnes: Aki másoknak szentelte életét. Böjte Csaba ferences szerzetes példája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 7./
2006. április 4.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik. Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül. Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult. Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély. - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről. Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek. Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2006. május 23.
Mindszenty József hercegprímás létrehozott egy alapítványt hagyatékának ápolására és a magyar keresztény oktatási, nevelési, kulturális és karitatív intézmények felkarolására. Az alapítvány – Mindszenty bíboros halála után – a boldoggá és a szentté avatási eljárásra az actor szerepét vállalta, mely a felperes szerepének felel meg. A Mindszenty Alapítvány munkatársai már a nyolcvanas évek elején kezdték összegyűjteni azokat a személyeket, akik mint szemtanúk vallomást tehettek Mindszenty bíboros életszentségéről. – Mindszenty esztergomi székfoglaló beszédében 1945. október 7-én imahadjáratot kezdeményezett: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában, édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”– mondta. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány kiemelkedő feladata a Mindszenty hagyaték ápolása, írásainak feltárása, gondozása. Szeretnék megjelentetni a Mindszenty breviáriumot, a bíboros gondolatait életről, halálról, üldöztetésről, szeretetről, megbocsátásról. /Frigyesy Ágnes: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől” Beszélgetés Szőke János szalézi szerzetessel, Mindszenty József és Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátorával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 23./
2006. június 27.
A Házsongárd Alapítvány, melynek Gergelyné Tőkés Erzsébet az igazgatója, a legrégebbi magyar vonatkozású sírköveket menti meg a híres kolozsvári műemléktemetőben. 2003-ban a Hungaria Nostra Alapítvány támogatta a Házsongárd Alapítványt a határon túli magyar műemlékek megmentésében. Az adományból sikerült 12 síremléket helyreállítani. Gergelyné Tőkés Erzsébet a híres kolozsvári Házsongárdi temető síremlékeinek restaurálásáról tartott előadást május 30-án Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria előadótermében. A földbe süppedt XVII–XVIII. századi tumbák közül öt darabot felszínre hoztak, elvégezték kőrestaurálásukat. Az iktári Bethlen kripta kertjében megkezdték a kőtár kialakítását. A többéves munka, melyet nagylelkű amerikai pártfogóik segítségével ez évben befejeztek, több mint restaurálás. Amikor egyre fogyó magyar közösségünk emlékeit mentjük, a mai nemzedék történelmi tudatát, nemzeti önbecsülését is erősítjük – hangoztatta Gergelyné Tőkés Erzsébet. A Hungaria Nostra Alapítványt dr. Vécsey Eszter művészettörténész alapította 1991-ben a magyar műemlékvédelem céljainak támogatására. Vécsey Eszter, Vécsey Károly aradi vértanú leszármazottja, Los Angeles-i lakását eladva hozta létre nemes célú Alapítványát. A Házsongárd Alapítványt 1999-ben hozták létre. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. A kuratórium 11 tagja között található dr. Sipos Gábor elnök, főlevéltáros, dr. Gaal György ügyvezető elnök, várostörténész, Kovács Sándor titkár, unitárius teológiai tanár, valamint igazgatói tisztségben Gergelyné Tőkés Erzsébet. A több mint négyszáz éves Házsongárdi temetőben a magyar történelem és művelődéstörténet híres személyiségei nyugszanak. /Frigyesy Ágnes: Nemzeti kincsünk, a Házsongárdi temető. Gergelyné Tőkés Erzsébet előadása Budapesten. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./
2006. július 10.
„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke. A jelenlegi koalíció eddigi lépéseit illetően nagyon rossz előjelnek tartja az eddigi intézkedéseket, a HTMH megszüntetését. A magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése, hangsúlyozta. A magyar politikai elitnek fel kell karolnia a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni. A kettős állampolgárság követelését legitimnek tartja, a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. A világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, csak a Kárpát-medencei magyar közösségek vannak ebből kirekesztve. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Erről kérdezte a lap Orbán Viktort. Sokszor nagy önuralomra van szükség ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizze az ember a higgadtságát, másrészt érti Gyurcsány „szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak.” Ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. „Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.” A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon. Orbán kifejtette: „Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni.” /Frigyesy Ágnes: „A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit” Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 10./
2006. augusztus 1.
Sikeres kezdeményezés főszervezője Bácsfainé Hévizi Józsa történelem szakos tanárnő, autonómiakutató, aki első alkalommal szervezte meg az autonómiavetélkedőt Európai integráció és önigazgatás címmel gimnazista fiatalok számára július 6-án Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A mintegy 34 csapatból a legjobb hat mérte össze erejét a döntőn. Csoportok érkeztek Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Nagykőrösről. A tanárnő fontosnak tartja a helyes nemzeti önértékelés kibontakoztatását a területi, egyházi és kulturális autonómiatípusok bemutatásával. A diákok felkészülését két könyv segítette: Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnökének műve: Autonómiák és autonómiatörekvések, illetve a tanárnő saját könyve: Autonómiatípusok Magyarországon és Európában. Az autonómiaverseny zsűritagjai között neves politikusok ültek: Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokrata Szövetségének elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokrata Közösség elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Lipcsey Ildikó kandidátus történész. A gimnazista diákok felkészültségét mutatta, hogy mindegyik csoport bemutatta saját térségének adottságait, valamint többszintű autonómiamodelleket dolgoztak ki a fiatalok a helyi adottságok figyelembevételével. A versenyt a Beregszászi Magyar Gimnázium csapata nyerte, második helyezést ért el a nagyváradi Ady Endre Líceum csapata, harmadikként végeztek a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói. A győztes csapatok Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnökének felajánlására lakiteleki üdülést nyertek, valamint részvételt a kiskunmajsai ’56-os táborban. A verseny társszervezője az Erdélyi Szövetség, Lipcsey Ildikó vezetésével. /Frigyesy Ágnes: Autonómiaverseny a Szent Margit Gimnáziumban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./
2006. augusztus 1.
Még nem rehabilitálták a Ceausescu-diktatúrában méltatlanul eltávolított Tőkés István (született 1916. augusztus 8-án) református lelkészt, az erdélyi magyarság és a református egyház reprezentatív személyiségét, akit politikai magatartása miatt a romániai rezsim megakadályozott abban, hogy gyülekezete akarata szerint püspök lehessen. Tőkés István egyik fiát, Tőkés Lászlót megfosztották dési segédlelkészi állásától, habár gyülekezete a rendőrség megfélemlítő akciói ellenére is kifejezte iránta való ragaszkodását. 1985-ben nyilvánosságra került: a Nyugatról ajándékképpen Romániába eljuttatott mintegy húszezer magyar nyelvű Bibliát a hivatalos szervek bezúzták és vécépapírt gyártattak belőle. Feltehetően hasonló sorsra juthatnak az egyház azon történeti dokumentumai – anyakönyvek stb. – is, melyeknek elkobzása már évek óta folyamatosan zajlik. Tőkés István volt teológiai professzor, egykori püspök-helyettes, az erdélyi egyház református orgánumának, a Református Szemlének eltávolított főszerkesztője, mint kényszernyugdíjazott Kolozsvárott él – írta húsz évvel ezelőtt a Hungarian Press of Transilvania (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Tőkés István felidézte az egyházból történt eltávolításának okát. 1989. májusában egy gyűlésen felállt és azt mondta: aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, azoknak nem szabad engedelmeskedni. Másnap megjelentek a Securitate emberei az akkori püspöknél, intézkedtek. Tőkés Istvánt eltiltottak az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. Később a püspök nyugalomba helyezte Tőkés Istvánt. A szolgálati időhatár az egyházban 70. év, ő akkor 65 éves volt. Tőkés István kilencvenedik születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzor, volt püspök-helyettes húsz évvel ezelőtt írt tájékoztató felhívását közölte most a lap. /Frigyesy Ágnes: Köszöntjük a 90 esztendős Tőkés István teológiai professzort. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./ Tőkés István 1986-ban született tájékoztatójában leszögezte, hogy a református egyház püspökei és más vezetői folyamatos önkénnyel vezetik az egyházkerületek ügyeit: meghamisítják a zsinati és lelkészválasztásokat, akadályozzák az igehirdetést, megfélemlítik a lelkipásztorokat, gátolják a teológiai oktatás és nevelés megfelelő szinten tartását, a kiöregedő lelkipásztorok szükséges ütemű utánpótlását (mindössze 5-6 hallgatót vesznek fel az évi 80-90 jelentkezőből, amikor számtalan gyülekezet lelkész nélkül vergődik). Tőkés István és Tőkés László nem voltak hajlandóak e törvénytelen folyamatoknak szótlanul teret engedni. A tapasztalt törvénytelenségeknek igyekeztek gátat vetni az egyházi testületekhez benyújtott kérelmekkel és memorandumokkal. Ezekre válaszul Nagy Gyula kolozsvári püspök mindkettőjüket elmozdította állásukból. Mindezek miatt Tőkés István 1985 decemberében közölte a zsinati elnökséggel, hogy a romániai Református Egyházat ex lex állapotban lévőnek tekinti. /Tőkés István kényszernyugdíjazott teol. prof.: Tájékoztató felhívás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./
2006. október 11.
A Horthy – a kormányzó című alkotást nemrég mutatták be a budapesti Uránia filmszínházban. Két „koronatanú” – özv. Horthy Istvánné, gróf Edelsheim Gyulai Ilona és ifj. Horthy István – is megszólal Koltay Gábor legújabb filmjében. A rendező többórás beszélgetést folytatott Horthy Miklós családtagjaival, az anyagnak természetesen csak töredéke kerülhetett a filmbe. Koltay korszerű, valóságos Horthy-képet szeretett volna felmutatni. /Frigyesy Ágnes: Film a Horthy-kor tanúival. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./
2006. november 17.
Budapesten negyedik alkalommal adták át a Szervátiusz Jenő-díjat, a kitüntetést Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművésztől vehette át Petrás Mária kerámiaművész és Perjés Klára, a Magyar Rádió főmunkatársa. Petrás Mária 1990 óta folyamatosan és aktívan részt vesz a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. „A pusztuló magyar közösségi életforma küldötte, különös tehetségű énekes és szobrász. Visszavezeti képzeletünket abba a reménységgel és szeretettel átszőtt világba, amelyben a nap minden munkáját, kötelességét, kínját és örömét a Boldogasszony nevében és kegyelmével végezte, viselte mindenki” – mondta Banner Zoltán művészettörténész. „Perjés Klára műsoraival a rádión keresztül is közösséget teremt” – méltatta a rádió főmunkatársát Mádl Dalma. Hozzátette, Perjés Klára gyakran utazik Felvidékre, Erdélybe és Csángóföldre. /Frigyesy Ágnes: „A csángók küldötte” . = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2006. november 24.
„Több ötletem készült el makettben, de ezek tervek maradtak, nem valósultak meg, hasonló okok miatt. Egyrészt azért, mert az a szellemiség, amit képviselek, nem tetszik a jelenlegi politikai rendszernek. Nem szeretik, ha valaki konkrétan, egyenesen fogalmaz, a magyarság sorsát vállalja és mutatja fel alkotásaiban” – mondta el a vele készült beszélgetésben Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész. Kora ősszel avatták fel az Ister-pár elnevezésű – összetartozó emberpárt ábrázoló – legújabb szobrát Táton. A kompozíció bálványszerűségével az erőt és időtlenséget akarta kifejezni. Maivá akarta tenni az alakokat: a férfi arca egy magyar parasztemberre hasonlít, az asszony ruhája, nyakéke kicsit erdélyi vonatkozású. Mindez azt kívánja jelezni: ragaszkodjunk múltunkhoz, hagyományainkhoz, tegyünk meg mindent megmaradásunkért! A mai nehéz világban derűt, örömöt, optimizmust szeretne felmutatni alkotásával. Szervátiusz Tibornak voltak olyan elképzelései, amelyeket a politika nem engedett megvalósítani. Az Aradi Vértanúk emlékműve a budai várba került volna, de Aczél György ezt nem engedte. Ez a szoborterv a rendszerváltozás után sem valósulhatott meg. Két ’56-os szoborterve közül az egyik elkészült, ez a szobor Budafokon áll, a másik viszont nem készült el. A Szervátiusz-albumban e terv mellett egy szó olvasható: megvalósítatlan. A művészenek nagy fájdalma, hogy „az anyaországban is kisebbségben él, szellemileg és lelkileg a magyarság.” Kilátástalan a művészek sorsa, a nemzeti alkotóművészet fejlődése. Nem történt igazai rendszerváltozás. Amikor a kolozsvári Szent Mihály templomot restaurálták, Szervátiusz kapott egy megbízást az egyháztól egy Pieta elkészítésére. Akkor Márton Áron püspököt szobafogságra ítélték Gyulafehérváron, ezért Szervátiusz elküldte neki a dombormű fényképét. A püspök üzente: nagyon tetszik neki, és áldását küldte rá. Ez a Pieta ma is látható a kolozsvári Szent Mihály templom oldalhajójában. /Frigyesy Ágnes: Az erő és időtlenség művei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./
2006. november 30.
Petrás Mária Magyarországon élő csángó kerámiaművész és lánya, Alina munkáiból nyílt kiállítás a budapesti Vármegye Galériában. A Bákó megyei Diószénben született Petrás Mária – akit előbb énekesként ismertek meg Magyarországon, és a Muzsikás együttest idén ő kísérte el erdélyi turnéjára – munkáinak ihletője a mély vallásosság. Pietái, madonnái a csángó hitvilágot jelenítik meg. „Édesanyám az én mesterem. Témáinkban, megközelítésünkben azonban különbözünk: édesanyám egyházi témájú, biblikus jellegű kerámiákat készít, engem pedig a kezdetektől a magyar motívumok, a jelképek világa foglalkoztat. Szeretem az életfa-, a napmotívumot, a virágokat, és érdekel a magyar mondavilág” – vallja magáról Alina, a fiatal művész. /Frigyesy Ágnes, Budapest: Csángó madonnák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2006. december 22.
Petrás Mária népdalénekes, kerámiaművész a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy idén nem lesz otthon szüleinél Csángóföldön. Nyolcan vannak testvérek, azoknak párjai és gyermekei – csak nyáron tudják megoldani, hogy egyszerre hazamenjenek mindannyian, télen ez lehetetlen. Petrás Mária grafikai iskolában, Klement Béla osztályában tanult három évig. Közben grafikából, festészetből tartotta fenn magát. Közben megszülte a gyermekei: Róbert és Alina. Lánya kertészmérnöki egyetemre jár és közben kerámiázik. Néhány héttel ezelőtt átvette a Szervátiusz Jenő díjat. Petrás Mária írt egy dolgozatot Szervátiusz Jenő művészetéről. Később Szervátiusz Tibor nyitotta meg Petrás Mária egyik kiállítását. Petrás Mária különös véletlen folytán jött el Csángóföldről. Jól tanult, bekerült a hétfalusi iskolába, az elektrotechnikai osztályba. 1990-ben, amikor Domokos Péter Pál születésnapját ünnepelték Budapesten, Petrás Máriát is meghívták erre az eseményre, s ekkor ajándéknak elhozta néhány rajzát. Abban az időben Csoóri Sándor szervezte, Balogh Júliával együtt a határon túliak kijövetelét – azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. Ekkor hívták meg Petrás Máriát is Magyarországra. Pályafutása az énekléssel kezdődött. Szobrai közül az egyik Déván áll a ferences kolostor épületében, ez a diplomamunkája, két és fél méter magas, a fülke egyik felében angyalok láthatók az egyik oszlopfőn, míg a másik fele átalakul dombormű-oszloppá. A fülkében Mária, a fájdalmas Szűzanya látható a kereszt alatt, mellette Mária Magdolna. A kerámiaművész Mária-szeretete gyermekkorából való. Akkoriban szinte beléjük nevelődött, hogy Mária mindenütt jelen van. Isten- és Mária-központú világban nőtt fel, biztonságban, miközben nyomorban éltek. Petrás Mária a csángó kultúra képviselője Magyarországon és immár a nagyvilágban is. „Nekem az életem az Úristen segítségével úgy alakult, hogy olyan helyzetekbe kerültem, amelyekben meg kellett találnom, fel kellett fedeznem a szépet. A Jóisten úgy irányított, hogy az otthonról elkerülésemmel megláthattam, micsoda csodálatos világban éltem.” – vallja. /Frigyesy Ágnes: Világot jelentő tarisznya. Beszélgetés Petrás Mária népdalénekessel, kerámiaművésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./
2006. december 22.
A Kolozsváron élő Bálint Tiborné Kovács Júliának ítélték oda december 21-én Budapesten az idei Szongott Kristóf-díjat. Az ünnepi eseményen Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke mondott laudációt. Köszöntőjében rámutatott: Bálintné Kovács Júlia igazi összekötő kapcsot jelent a magyarországi és az erdélyi örmény közösségek között. 1990-től szervezte Keresztes Zoltánnal együtt az Armenia Örménymagyar Baráti Társaságot, kezdetben elnökségi tagként, majd elnökként. Lakása rendszeres vezetőségi ülések, találkozók színhelye, az erdélyi magyar értelmiség, kiemelten a magyarörmény közösség felelősen gondolkodó tagjainak biztos bázisa. /Frigyesy Ágnes, Budapest: Szongott Kristóf-díj Bálint Tibornénak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./
2007. április 25.
A Svájcban élő Böröcz József évtizedek óta segít nehéz sorba jutott magyar testvérein. Áldozatos munkája elismeréseképpen tíz évvel ezelőtt Magyar Örökség Díjban részesítették. Dobos László felvidéki író laudációjában akkor a következőket mondta róla: „Böröcz József élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Életműve azonos rangú minden más, Magyarországért és magyarságért tett és végzett nagy cselekedettel… Életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése. ” Böröcz József a második világháborúban amerikai fogságba került, onnan Münchenbe szökött, végül Svájcba került, Thalwill lett az otthona. Szabónak tanult. 1950-ben belépett a Svájci Keresztény Szakszervezetbe. Zürich városa 1986-ban „iparbírónak” nevezte ki, 80 éves koráig tartó hatállyal. 1958-ban részt vett a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetségének megalakításában. 1962 óta elnöke a szervezetnek, ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét. A Magyar a Magyarért akció keretében mintegy 700 menekült telepedhetett le Svájcban. A menekülteknek kezdeti anyagi gondjaik enyhítésére hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt biztosított a Szövetség. A svájci magyarok legnagyobb és anyagilag legerősebb szervezeteként állandó jelleggel támogatták a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumot. A Szövetség fennállása óta támogatja a magyarországi és az elszakított területeken bajbajutott honfitársakat. Elnökének közbenjárására 2001 áprilisában például 47 tonna, több mint egymillió svájci frank értékű élelmiszeradományt juttattak el Magyarországra és Kárpátaljára. Erdély, sőt Délvidék sem maradhatott ki a támogatandó területek közül. Összességében 14 teherautónyi, 170 tonna élelmiszert juttattak el az érintett országokba. Böröcz József áldozatos emberszeretetére vall Duray Miklós támogatása, vagy hogy amikor Szőcs Gézát a románok kiutasították Erdélyből, kieszközölte, hogy Svájcban menedékjogot kapjon a neves költő. Ha teheti, Böröcz József a Szövetség nevében szót emel a bebörtönzött vagy üldözött magyarok érdekében az EBEÉ-konferenciákon is. Jelenleg legnehezebb feladataik közé tartozik a munkanélküliek és kisebbségben élő magyar honfitársak megsegítése. /Frigyesy Ágnes: Mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Köszöntjük a Svájcban élő 85 esztendős Böröcz Józsefet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. május 10.
Kristófi János nagyváradi festőművész immár tizedik alkalommal mutatja be alkotásait Budapesten, ezúttal a Gellért Szállóban. A május 24-éig megtekinthető tárlatot Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg. Szent László városának festője többször megfestette a váradi magyar király alakját, de felkeltette érdeklődését a többi magyar szent is. Frigyesy Ágnes: Szent László festője Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./
2007. május 16.
Orbán Éva ismét meglepte olvasóit. Az 50. évfordulóra megjelent könyve, Amit ‘56-ról mindenkinek tudnia kell /Gloria Victis, Budapest, 2006/ sikere után ismét aktuális történelmi témával jelentkezett. Új könyvének címe: Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk. A könyv három részből tevődik össze. Az első rész az Árpád-sávos zászló hiteles történetével foglalkozik, megfelelő dokumentumokkal illusztrálva. A második rész a nyilasok zászlóhasználatáról szól, régi fotók és könyvek képanyagának felhasználásával. a harmadik részben nemzetközi szaktekintélyekkel, a témát legjobban ismerő egyetemi tanárokkal készített interjút. „Sajnos van egy törpe kisebbség, akiket kimondottan bánt a magyar történelmi múlt, annak hagyományai és jelképei. Hol a Szent Koronával, hol a Turullal, hol az Árpád-sávos zászlóval van bajuk. ” – írta Orbán Éva. Radics Géza kutató szerint „a legősibb zászlónk a XI. századból való. Nagy a valószínűsége annak, hogy az Árpád-sávos zászló Álmos nagyfejedelem által szervezett és létrehozott nemzetszövetség központi zászlaja volt, amelyet Vérszövetséggel szentesítettek”. Imre király az 1202-es Aranybulláját olyan pecséttel hitelesítette, amelyen háromszögű pajzsban vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látható. II. András király 1222-es Aranybulláján a pecsét szintén hétszer vágott, az Árpád-sávos mezőn 7 oroszlán látható. Mátyás király nagypecsétjének hátsó lapján, a főhelyen a hétszer vágott Árpád-sáv szerepel a pajzson. Az Árpád-sávos történelmi zászló nem nyilas zászló, és a nyilas zászlót a hozzákapcsolt sávok nem teszik Árpád-házi zászlóvá. A történelmi Árpád-sávos zászló és a nyilaskeresztes zászló két külön zászló. A Magyar Köztársaság hivatalos államcímerében is láthatók az Árpád-sávok. Címerpajzsunk fele a hétszer vágott Árpád-sávos címer és zászló, az Árpád-házi királyi család szimbóluma. Dr. Bertényi Iván, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke szerint téves és rossz felfogás összemosni a nyilas zászlót a történelmi Árpád-sávos zászlóval. /Frigyesy Ágnes: Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk. Megjelent Orbán Éva legújabb kötete. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./
2007. május 23.
A 70 esztendős Wittner Mária, 56-os halálra, majd életfogytiglanra ítélt szabadságharcos emlékezetes beszédet mondott 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Budapesten, a Parlamentben. Vádolta a pribékeket, gyilkosokat és hazaárulókat, mert nemzetünk kiváló tagjait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádolta őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársai nevében. Vádolta őket a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét… Wittner Mária tizenhárom évet töltött börtönben. A vele készült beszélgetésben elmondta, az apácák nevelték az iskolában emberségre, hazaszeretetre. 1950-ben egy éjszaka elhurcolták az apácákat, államosították az iskolákat. Wittner Mária végig részt vett a forradalomban, amíg meg nem sebesült november 4-én. Letartóztatása után elmondta a nyomozónak, hogy Divatcsarnokot szovjet katonák rabolták ki. A forradalom leverése után külföldre távozott, majd hazatért, mert Kádár János pártvezető büntetlenséget ígért, a gyermeke pedig itthon maradt. 1957. június 16-án letartóztatták. Különböző vádakkal illették, például fegyverek rablásával, közértek kifosztásával. A Történeti Hivatalban betekinthetett a peranyagába. A kihallgatási jegyzőkönyvek tanulmányozásakor tudta meg, több tanú azt állította, hogy november 4-én délután száz pár cipőt lopott. Valójában ekkor sebesülten feküdt a Péterfy Sándor utcai kórházban. Mégis ezeket a hazugságokat veszik át a lexikonok és a tankönyvek. A vádirat és a valós tények több pontban ellentmondanak egymásnak. Mégis úgy állítják össze a lexikonokat, az emlékezéseket, hogy teljes egészében elfogadják a Népbíróság anyagait. Ezt adják ki a könyvekben, holott ez történelemhamisítás. Wittner Mária részt vett a forradalomban, fegyver volt a kezében. A rendőrséget leszerelték, ez igaz. Az is igaz, hogy – a parancsnok engedélyével – a kilőtt gyógyszertárból vittek tápszert egy pici, hat hónapos babának a szomszéd házba. Azonban ez nincs benne a bírósági anyagban. Azok a történészek, akik ebből az anyagból dolgoznak, nem hámozhatják ki az igazságot. A halálos ítélet kihirdetése után átvitték a Kisfogházba, ahol a halálraítélteket őrizték. Naponta akasztottak embereket. Íratlan szabály szerint mindenki elköszönt. Bemondta a nevét. Mondott néhány szót, ilyeneket például: Isten veletek! Bosszuljatok meg! Volt, aki a himnuszt énekelte, a hazát éltette. A pusztítás ma folytatódik, csak finomabb formában, állapította meg Wittner Mária. Az egész „módszerváltást” felülről vezényelték 1989–90-ben. Ők azt mondják: vértelen forradalom. A vértelen forradalom helyett hatalomátmentés zajlott. /Frigyesy Ágnes: Vádolnak az élők és a holtak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 23.
2007. június 20.
Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./
2007. augusztus 11.
Für Lajos, Magyarország diktatúra utáni első szabadon választott kormányának volt honvédelmi minisztere, a Magyar Demokrata Fórum egykori elnöke a vele készült beszélgetésben a jelenlegi kormányról kifejtette: újra megszállták az országot, s ugyanazokat a módszereket alkalmazzák ma is. A kilencvenes évek elején nem gondolták, hogy ugyanezek a figurák tömegesen képesek lesznek újra ,,visszaszállni” az országra. „Kezükbe kaparintottak mindent, amit csak lehet. A gazdaság nagy részét már régebben összeharácsolták, most megszállták a kultúrát, a politikát és persze az államhatalmat is. ” „Teljes káoszt teremtettek, s közben úgy viselkednek, mintha ők lennének a jóléti rendszerváltás, az európai eszme abszolút megtestesítői. ” Visszatekintve megállapította, az Antall-kormány tagjai azt hitték, a régi rendszer emberei szép csöndben eltakarodnak. Rendkívül elnézőek voltak. Ma már azt mondja: „nincs mentségünk. Mert tudhattuk volna, milyen ember a kommunista. Márai Sándor pontosan írt róluk: már nem a bukott rendszert védik, hanem a megszerzett koncot. ” „Naiv módon azt gondoltuk: a demokrácia rendszere majd magától kiszűri őket. ” Tévedtek. „Ezért az Antall-kormány – személy szerint jómagam is súlyos felelősséggel tartozunk a történelemnek. ”1990 júliusában megjelent az úgynevezett Justitia-terv. Ebbe nem csak a politikai számonkérést foglalták bele. Nem csak azokról volt szó, akik gyilkoltak, hanem azokról is, akik visszaéltek a hatalommal, akik kiárusították az országot. Ezért is felelősségre kell vonni őket! De azokat szintén, akik 1956. november 4-e után gazdasági bűncselekményeket követtek el. Nagy a felelősségük, mondta, amiért ezt elmulasztották. Ez feles törvény volt. Megtehették volna, és mégsem tették meg. Ahogy megjelent a Justitia-terv, a sajtó hihetetlen nagy támadásba lendült, boszorkányüldözésről beszéltek. Emiatt a kormány túlzottan óvatos lett. Az állítólagos rózsadombi paktum szerint a régi rendszer haszonélvezőihez nem nyúlhat senki. Igaz-ez?– hangzott a kérdés. Für Lajos nem tud erről, ő nem vett részt efféle megállapodásban. De arról sem tud, „hogy az Antall-kormány bármelyik tagja – beleértve Antall Józsefet is – részt vett volna ezen. Persze, mindenről senki sem tudhat. ” Az talán elképzelhető, hogy egy „úgynevezett informális tanácskozáson, amelyen előzetes, félig hallgatólagos, félig pedig fenyegetésekkel kikényszerített megbeszélésen szóba kerülhetett, hogy kesztyűs kézzel kellene bánni a régi rendszer híveivel. ”Für Lajos első visszavonulása a politikai életből akkor történt, amikor a MIÉP kiszakadt az MDF-ből. Für akkor csak az ügyvezető elnöki tisztségéről mondott le. Ez 1993-ban történt. Azért tette, mert Csurkáékat és az Antall körül tömörülő erőket nem tudta kibékíteni egymással. Nem tudták elkerülni, hogy az első pártszakadás bekövetkezzen. Előzőleg számtalan kísérletet tett, hogy a béke érdekében. A közéletből azonban nem ekkor, 1996-ban vonult vissza. 1996-ban, amikor az MDF-ben Szabó Ivánék, Kónya Imréék, meg a többiek, pusztán azért, mert nem az ő jelöltjüket – mármint Szabó Ivánt –, hanem Lezsákot választották elnöknek, kiléptek a pártból. Puccsszerűen. Ez olyan mértékben megviselte Für Lajost, hogy visszavonult a politikától. A nemzeti pártok szétverésének egyik oka, hogy minden jobboldali pártban ott voltak a küldött emberek, akik belülről romboltak. „Őket küldhették a kommunisták, az SZDSZ, de küldhette őket az a bizonyos III/III hálózati világ. Mindenki tudja: ez a hálózat nagyon szépen működik ma is – suba alatt. ” A nemzeti oldal negyven éven keresztül nem vehetett részt a közéletben, semmiféle politikai szerveződésben. A hatalmon lévő nemzetközisek pedig úgy szervezték meg a maguk működését, ahogy akarták. A nemzeti oldalnak nem volt gyakorlata a szervezkedésben. Mert, ami volt, szétverték. „Ezért is jöhettek vissza az elvtársak 2002-ben. ” Ha a Fidesz nem követ el nagyobb hibát, Für biztos benne, hogy előbb-utóbb fölényes győzelmet arathat. Ha a következő választáson győz a nemzeti erő, legyen irgalom, jegyezte meg Für Lajos. /Frigyesy Ágnes: Katasztrófa felé tart Magyarország. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./
2007. szeptember 19.
Rettenetes évnek nevezte Bayer Zsolt újságíró a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hazugság-beszéde óta eltelt egy évet azon a tüntetésen, melyet szeptember 15-én tartottak a Budai Vár Szent György terén. Bayer beszédében kijelentette: – Eladták hazánkat, tönkretették az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, nyolc százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság. Cserébe nyolc százalékkal kevesebb lett a nyugdíja azoknak, akik idén mennek nyugdíjba. Nincs külpolitikánk, s mindenkinek azt mondunk, amit hallani szeretne. A miniszterelnök személyes utasítására brutálisan megverték és megalázták a fél országot. Ismét feltették a régi lemezt és kérlelhetetlen antifasiszta harcot vívnak a nem létező fasizmussal. A zsúfolásig megtelt Szent György téren felszólalt többek között Murányi László újságíró, a tüntetés műsorvezetője, továbbá Baranyi Károly pedagógus, Bokor Imre, a hadtudományok professzora, Morvai Krisztina jogász, Melocco Miklós szobrászművész, Eperjes Károly színművész, Papp Lajos és Csókay András professzorok. /Frigyesy Ágnes: „Legyünk tüske a gazemberek körme alatt” Gyurcsány-ellenes tüntetés a Várban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 19./
2007. szeptember 22.
Böjte Csaba szerzetes ma már közel hétszáz árva, félárva, illetve családi fészekből kihullott gyermek felkarolását, nevelését vállalja Déván, Szászvárosban, Torockón, Kolozsváron, Szalontán, Tusnádfürdőn…Sok nehézségen estek át ezek a gyermekek. Hiszem: arra születtünk, hogy épek, egészségesek, boldogok legyünk ezen a földön – vallja Böjte Csaba. Az emberek útközben elfáradnak, elcsüggednek, reménytelenné válnak, de ha Jézus Krisztus szellemével – sokszor vérző szívvel – melléjük szegődünk, segíthetünk, hogy talpra álljanak és erőt merítsenek, tette hozzá. Böjte Csaba édesapját politikai okok miatt börtönbe zárták. A börtönben többször megverték, kiszabadulása után másfél hónap múlva meghalt. Napközi otthonaik, iskolaházaik találhatók több településen, emellett jelenleg tizenöt otthonban hétszáz bentlakó gyermeket oktatnak, nevelnek. Ugyanakkor négy erdélyi és egy magyarországi otthont szeretnének a nyár végéig átalakítani, felszerelni és gyermekekkel belakni. /Frigyesy Ágnes: Ezért mondom néktek: ne aggódjatok! (Beszélgetés Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetessel, az Árpád fejedelem-díj erdélyi kitüntetettjével). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2007. október 2.
Szabó Magda Kossuth-díjas író kapta idén a Tőkés László-díjat. A kilencvenesztendős művész nem vehetett részt az ünnepi eseményen. A díjátadó ünnepségen Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd az Evangélium Színház bemutatta az író Szent Bertalan nappala című történelmi játékát. A szervezők az előadás után jelentették be, hogy az író a határon túli magyar fiatalok továbbtanulása javára ajánlotta fel a kitüntetés összegét. /Frigyesy Ágnes, Kisvárda: Diákoknak ajánlott díj. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./
2007. november 10.
Morvai Krisztina büntető jogász, a magyarországi Civil Jogász Bizottság társelnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, a Civil Jogász Bizottság kezdetben csak a 2006. október 23-i eseményeket szerette volna kivizsgálni. Azonban gyorsan rájöttek: vissza kell menni szeptember 17-ig, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerüléséig. Ugyanis szeptember 19-én és 20-án éjszaka már elkezdődött az emberek összeverése, a könnygáz- és gumilövedék használata, s már földön fekvő, védtelen embereket rugdostak, gumibotoztak a rendőrök. Erre a magatartásra mondta másnap Demszky Gábor polgármester, illetőleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy példamutatóan jártak el a rendőrök, és a továbbiakban ehhez hasonló viselkedést várnak el tőlük. Ezért viselkedtek október 23-án úgy a rendőrök. Október 23-án sokan megsérültek, még mindig nem tudják, mennyien. Folyamatosan derült ki: újabb és újabb emberek jelentkeztek, akik nem mertek kórházba menni, vagy nem mertek mentőt hívni, mert féltek a retorziótól. Morvai most találkozott valakivel, aki elmondta: a Madách térnél letérdelt a rendőr, és célzott gumilövedéket adott le egy hölgy mellébe, mely miatt mai napig rákellenőrzésekre kell járnia. A hölgy fiát hátba lőtte a rendőr. Elképesztő dolgok történtek. A rendőrök csupán egy szemkilövést vállaltak magukra, de ez egyszerűen nem igaz. Tizennégy szemsérülés keletkezett csak október 23-án! Legalább négy ember megvakult. A történések másik csoportja a koncepciós eljárások. Szeptember 19-én és 20-án éjszaka a Kossuth térről békésen hazafelé menő demonstrálókat összeverték, rabszállító autóba tették, beszállították a börtönbe, majd megkínozták, és eljárást indítottak ellenük. Ezek a bűnvádi eljárások hosszú hónapokon át folytak. A Civil Jogász Bizottság készíttetett egy DVD-felvételt a sértettek meghallgatásairól, ahol az emberek nagyobb csoportja megszólalt. Nevüket vállalták, arcukat adták a filmhez. Azokkal az emberekkel szemben, akik vállalták a nyilvánosságot, vállalták az arcukat, a nevüket, kénytelen volt a hatalom megszüntetni a koncepciós eljárásokat. Akiket viszont lebeszéltek arról, hogy vállalják a nyilvánosságot, ne legyenek bátrak, ellenük még mindig folyik az eljárás. Illetőleg már ítéletet hoztak velük szemben. A napokban szólalt meg Fodor Gábor bölcsészhallgató, akit két hetet kínoztak a börtönben. Két szép, szőke kislány, a 45 kilóikkal, most érettségiztek, elmondták, hogy ,,csoportosan felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkal” vádolták őket. Őket is összeverték, megkínozták a Magyar Rádió udvarán. A 2006. október 23-i esemény első számú felelőse Gyurcsány Ferenc. Hozzá kell tenni, az őszödi beszédet egy szó nélkül az egész MSZP-frakció végighallgatta, és nem volt egyetlenegy parlamenti képviselő sem, aki tiltakozott volna. Október 23-ával kapcsolatban sem volt egyetlenegy kormánytag vagy kormánypárti országgyűlési képviselő, aki megkérdezte volna, mi történik itt? Egy jogállamban és demokráciában az emberi jogokat védeni kell! Minden áron akadályozták a kivizsgálási eljárásokat szeptember 19–20. között, pedig az akkor történt események feltárásával meg lehetett volna akadályozni az október 23-i tragédiát. Az országgyűlési képviselők, az Emberjogi Bizottság MSZP-s és SZDSZ-es tagjai obstruálták a gyűléseket. Gyurcsány felelőssége mellett megvan a felelsőssége a szemkilövető törpepártnak, az SZDSZ-nek, Demszky Gábornak, Budapest főpolgármesterének is. Az erőszak, a szeptember 18-i MTV-székház előtti ostrom azért tudta kinőni magát, mert nem avatkoztak be a hatalom részéről. Nem küldtek erősítést a helyszínre, hogy megvédjék a rendőrök a bajtársaikat, hanem ellenkezőleg, megakadályozták őket ebben. Azért volt akkora erőszak a rendőrökkel szemben az MTV-ostromnál, mert funkciója volt a hatalom számára. A másik nagy funkció a bűnös nemzet gondolatának újraépítése. Ha azt mondogathatják: Nézzétek, micsoda csőcselék, micsoda randalírozó nácik, fasiszták, antiszemiták, és ezt a külföldi hírügynökségeknek is nyomhatják, elérték céljukat. Morvai Krisztina azt tartja a legfontosabbnak az életben, hogy a küldetést, melyre az Isten szánta az embert a világra, be tudja teljesíteni. /Frigyesy Ágnes: Jogfosztottságtól legalább annyi ember szenved, mint a különböző betegségektől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./
2008. szeptember 17.
Emlékművet állítottak 109 magyar honvéd tiszteletére Bonchidán. – Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – becsülettel a hazáért mindhalálig – mondta beszédében Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke szeptember 13-án a bonchidai temetőben. Nem véletlenül választották szeptember 13-át avatási nappá. 64 éve ezen a napon kezdődött a tordai csata. 26 napig tartott az iszonyú harc. A súlyos harcok során több mint 2500 magyar katona halt hősi halált. Az óriási fölényben lévő szovjet–román seregekkel vívott harcokban sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását 26 napig megakadályozniuk. Pataky József rámutatott: „A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztálynak a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényeként” tartja számon. A kolozsvári Házsongárdi katonai temetőbe 251, a bonchidai református temetőbe pedig 109 honvéd hamvait temették. maradandó emlékművet. A THHB tagjai nyolc esztendő leforgása alatt több mint 1600 hősi halott hadifogoly temetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Idén ősszel Tordaszentlászlón és Krasznán hoznak létre emlékhelyeket. A mostani avatáson Bonchidán Pataky József Döbrentei Kornél költő verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetőig vérben: és nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek. ”Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban működő tábori kórházban tragikus események történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelőttek a szovjet katonák. /Frigyesy Ágnes: A tordai csata volt a honvédség legszebb fegyverténye. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 17./
2008. december 6.
A 75 esztendős Hunyadi László szobrászművész Szent Istvánt, Márton Áront, Apor Vilmost, Orbán Balázst, Petőfi Sándort, Tamási Áront, de a második világháború áldozatainak emlékszobrát is megalkotta már. Első Petőfi-szobrát tizennégy esztendős korában készítette, Sütő András emlékezett meg róla egyik írásában. Ez megjelent Hunyadi László művészetéről szóló reprezentatív album bevezetőjeként Magyarországon, 2006-ban. Apor Vilmos Segesvár szülötte. A szobor elkészítésére a segesvári plébános kérte fel a művészt. Márton Áron szobrát Székelyudvarhelyen állították fel 1995-ben, és ekkor már az Orbán Balázs szobrának felállítása folyamatban volt Székelyudvarhely főterén. Marosszentkirályon áll Szent István király mellszobra, egész alakos Szent István szobrát pedig Kiskunfélegyháza részére készítette el. Tamási Áron szobrát a farkaslakiak kérésére készítette, azután a farkaslakiak nem jelentkeztek. Tavaly végül is az egyik budapesti társaság megvette Hunyadi Lászlótól a szobor, és elvitték Farkaslakára. A művész ismert munkája az agyagfalvi székely nemzetgyűlés és az 1848-as emlékmű. Erre pályázatot hirdettek, jóval a rendszerváltás előtt. Kulcsár Béla szobrászművészt megbízták, de ő meghalt szívinfarktusban. A terv csak nagyjából készült el. Akkor még Fazakas János volt a párt felső vezetésében, s ő elintézte, hogy Hunyadi László készítheti el. A mű három évig készült, huszonegy köbméter kő alkotja. Kiss Leventével együtt végezték el a kivitelezést. Hatalmas munka volt. Kőből faragták ki a formákat, három éven át, tavasztól késő őszig. A második világháború áldozatainak emlékére készített szobrát Keszthely városa kérésére alkotta meg. A kompozíción a gyermek siratja az apját, bátyját, a megtört boltív a háború rombolását szimbolizálja. A kereszt megdőlt, ahogy a Szent Koronán is látható. Hunyadi László alkotása Wass Albert síremléke Marosvécsen. Több helyen felállították ugyanezt a szobrát másolatban: Debrecenben, Budapesten Zuglóban. Szigligeten nem engedték az elvtársak a felállítását, ott magánterületre került. A szobrászművész Kemény Jánost is megformázta, akit személyesen is jól ismert. Reprezentatív éremsorozatot készített az erdélyi Helikon íróiról. A 22 centiméteres domborművek meghaladják az érem méretét, és Marosvécsen láthatók. Harminchat érmet készített eddig, de ötvenöt kell legyen. Pongrátz Gergely 1956-os szabadságharcos szamosújvári örmény-magyar származású. Róla készült szobra az ’56-os múzeumban látható Kiskunmajsán. Hunyadi László sokat dolgozott, ennek ellenére tele van a műterme megkezdett, befejezetlen alkotásokkal. Erdélyben és Magyarországon körülbelül tizenöt köztéri szobra van. Jelenleg Mindszenty József portréján dolgozik, Fertőszéplakon szeretnék felállítani. /Frigyesy Ágnes: A szobor néma színész legyen, ne teátrális. Beszélgetés a 75 esztendős Hunyadi László szobrászművésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./
2009. február 27.
Tormay Cécile írói hagyatéka, 90 esztendei agyonhallgatás után, ismét felfedezésre vár. Tormay Cécile-re, a századforduló legnagyobb magyar írónőjére emlékeztek Budapesten, a Pilinszky János Irodalmi Kávézóban. Oberfrank Pál rámutatott: „Tormay Cécile életútját meg kell tisztítanunk a hamis vádaktól, helyére kell tennünk irodalmunk történetében. Az állandó hazugságok és tiltás következtében ugyanis nem ismerhettük meg őt méltóképpen. ” „Éppen kilencven esztendeje üldözik a kitűnő írónőt, korának krónikását, aki megvesztegethetetlen ember hírében állt” – kezdte méltató beszédét Jobbágy Éva újságíró, a Tormay Kör alapítója és vezetője, aki rámutatott: „A vele kapcsolatos tények ma is zavarják a kommunistákat, holott ő az egyik legnagyobb írónk. Nem hátrált meg sem rágalmazásra, sem ellene indított koncepciós perre. 1945-ben Faludy György költő döntötte le szobrát, amikor betiltották műveit. ” Tormay Cécile 1876. október 8-án született Budapesten. Csodagyermekként tartották számon, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. Anatole France író páratlan jövőt jósolt az írónőnek. Az első világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, ő azonban itthon maradt, mert a harctérről hazatérő sebesült katonáknak kellett a segítség. Tormay felismerte a kommunizmus igazi arcát, 1919-ben a kommunisták halállistájának élén szerepelt. Akkori meneküléséről írt Bujdosó könyv /1921-22/ című művében. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére alapította a Napkelet folyóiratot. A Napkeletben kezdte pályafutását Pilinszky János, Németh László, de a lap állandó szerzői között szerepelt Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Kodály Zoltán, Herczeg Ferenc és Tamási Áron. Hamvas Béla állandó kritikai rovattal jelentkezett. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, 1937. április 2-án halt meg, Mátraházán. /Frigyesy Ágnes: A szellemi honfoglalás ideje. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27. Febr. 28.
2009. március 23.
Bethlen Farkas, Verőce polgármestere kezdeményezésére – „Építsünk hát templomot, a Kárpát-Haza templomát, ahol minden magyar fohászkodhat, imádkozhat hazánk fennmaradásáért” – sokan részt vettek a Kárpát-Haza templom ünnepélyes alapkőletételén március 21-én a Verőce melletti Katalinpusztai-völgyben.„E templom felépítése szolgáljon bizonyságul, hogy hittel, szeretettel és összefogással visszanyerheti önbecsülését és hajdan volt dicsőségét a magyar nemzet”– hangsúlyozta Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke, aki megvásárolta a területet e nemes cél érdekében. Önkéntes segítők érkeztek több településről és az elszakított területekről is, például Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről. A templom közadakozásból, közösségi kaláka munkában valósul meg. Bethlen Farkas reményei szerint szakrális zarándokhellyé, kis Csíksomlyóvá válhat idővel a Kárpát-Haza templom. /Frigyesy Ágnes: Közadakozásból építenék fel a Kárpát-Haza templomát. = Erdély.ma, márc. 22./
